Bizonyára mindenkinek ismerős a címben említett műfaj. Aki nem tudná, akkor elárulom, hogy azokról a sorozatokról van szó, amelyeket általában egy díszlet előtt forgatnak, iszonyatosan viccesek, és a bácsik meg a nénik nagyokat kacarásznak a hihetetlenül eltalált poénokon.

Igen igen, rengeteg ilyen sorozat megy most a televízióban, hadd említsek párat a teljesség igénye nélkül: Jóbarátok(Friends), Egy Rém Rendes Család(Married with Children), Így jártam anyátokkal(How I Met Your Mother), Dharma és Greg, Reba, Házi Barkács(Home Improvement), Két férfi - meg egy kicsi(Two and a Half Men), és hogy a nem aláröhögős sorozatok se maradjanak ki: Dokik(Scrubs), Family Guy, The Simpsons, South Park, Már megint Malcolm(Malcolm In The Middle), Futottak még(Extras).

Tudom, ebből sok a Comedy Centralon fut, de én ezt nézem a legtöbbször, tulajdonképpen egész álló nap csak ez megy. Majd írok egy posztot a gonosz DIGI TV-ről, mert januártól nem lesz többé, a vivával meg az emtívível egyetemben repülnek az előfizetői csomagból.

Nekem tulajdonképpen az utóbbi csoport jön be, vagyis azok a szituációs komédiák, amelyeket nem rontanak el azzal, hogy megakarják mondani nekem, hogy mikor röhögjek. Az sitcomok általában nagyon rövid, könnyen érthető poénokon alapulnak, nem igazán jelent nagy fejtörést a poénok felfogása. Ezek a gegek általában a szereplők jelleméből adódik, mindegyikben fellelhetőek a főbb karaktertipusok. Akit mélyebben érint ez a téma, annak ajánlom a szituációs komédia wikipedia-s oldalát.

Engem ami tulajdonképpen zavar, az maga a röhögés alatta, valamint az esetenként ehhez társuló idegesítően gyenge poén. Nem tudom ki találta ki, lehet, hogy régen még ez tényleg működött, de manapság az ilyen futószalagon gyártott sorozatok kezdik kiverni a biztosítékot nálam, egyszerűen annyira nem törődnek a nézővel, hogy csak No!

Legjobb tudomásom szerint ezek a sorozatok úgy készülnek, hogy egy díszlet előtt eljátszva a szituációt, a helyszínen ülő közönség hangját külön rögzítik, majd ezt keverik a másik hangsáv alá, néhol megvágva, kipótolva a röhögést. Na most nem tudom, hogy a magyar szinkron hogyan készül, de igazán elkérhették volna a nézőközönség eredeti hangsávját, hogy azt keverjék a magyar hangsáv alá, és ne valami ezer más sorozatból ismert röhögésmintát hallhassunk, amit már álmunkban is átkozunk. Így sikerült majdnem elérniük, hogy ne szeressem meg a brit Az Én kis családom(My family) című nagyszerű sorozatot. Amikor elindították a Comedy-n, pont azokat a részeket láttam, amikor valami teljesen folyamatos röhögős hangsávot raktak alá(még arra is lusták voltak, hogy megvágják, csak simán loop), amelyben egy nőnek mindig kihallatszott az idióta vihogása, de annyira idegesítően, hogy a dialógusokra nem is tudtam koncentrálni. Aztán később megnéztem normális, nem erőltetett kacajjal, és rájöttem, hogy ez egy igazán jó sorozat, megérdemli, hogy nézzék. Csak egy idióta hangtechnikus a stúdióban elfelejtette, hogy nem csak a pénzért dolgozik, hanem azért is, hogy a nézőknek élmény legyen a műsor, és máskor is megnézzék, ezzel állandó bevételi forrást jelentve. De nem, ők beleszartak az igényességbe, és bizonyára vannak még rajtamkívül, akik csak ezért nem néznek meg egy ilyen sorozatot.

A másik nagy problémám, amiről nem szándékozok ennyit írni, az az erőltetett poénok halmaza. Vegyük példának a Felpolcolva(Stacked) című, Pamela Anderson melleire felépített sitcomot, amely egy könyvesboltban játszódik, és az égvilágon semmilyen poén nem lelhető fel benne. Ha a 8 éves unokahugom kezébe adnék egy tollat és egy füzetet, ő is mérföldekkel jobb poénokkal szórná tele, mint ennek a sorozatnak a készítői. Aki látta a sorozatot, az tudja miről beszélek. A szereplők ezer éve látott, és hallott gegeket játszanak el, ez alá teszik az idegesítő műröhögést, tapsolást(!!!), és mindezt még akkor is, amikor komolyan beszélgetnek a szereplők, véleményem szerint semmiféle vicces dolgot nem mondanak. Nem is értem, hogy a jó öreg Dokit hogy tudták lefizetni, hogy egy poénmentes karaktert játsszon benne. Ugyanez vonatkozik A rém rendes családra is, de ott csak Kelly vonatkozásában. Borzalmasan hülyének állítják be, aki mint a szőke nős viccben, képes lenne lefejelni az üvegasztalt is, ha berakod alá a micsodádat. Persze a sorozat többi része kifejezetten jó, a családfő beszólásai örökérvényűek és szálló igévé váltak: "Nők....Se velük..................Ennyi".

Még sorolhatnám, hogy melyik tetszik, meg melyik nem, de azt hiszem már így is túl sokat írtam a sitcomok szégyeneiről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.